Az Év Tanára és az Év Diákja díjátadó ünnepség

Az idei tanévnyitón gimnáziumunk igazgatója, Szabó Árpád már bejelentette, hogy az alapító – a Mosonmagyaróvári Önkormányzat – idén az Év Tanára megtisztelő címet Horkay Zsuzsanna nyugalomba vonuló magyartanárnak ítélte oda, az Év Diákja pedig az elmúlt tanévben nyújtott teljesítményéért Belovics Alexandra IV. B osztályos gimnazista lett, s a díjat egy későbbi időpontban majd az adományozók képviselőjétől vehetik át.

Erre az ünnepélyes pillanatra családias, meghitt és megható ünnepség keretében került sor október 3-án, a pedagógusnap előestéjén. Az alapítók nevében dr. Nagy István egykori mosonmagyaróvári polgármester, jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium miniszterhelyettese, parlamenti államtitkár érkezett a gimnáziumba, hogy személyesen adja át a díjakat. Kíséretében Böröndi Lajos, az államtitkár személyi titkára és a kárpátaljai Lőrincz Ernő államtitkári tanácsadó is részt vett az ünnepségen, melyen jelen volt a gimnázium tantestületének minden tagja, valamint jelenlegi és egykori gimnazisták is.

Horkay Zsuzsanna a tanítói-tanári pályát az egykori 8. számú Középiskolában kezdte, a gimnáziumban újraindulása óta, 1991-től oktatott egészen az elmúlt tanév végéig. 39 éves pedagógusi pályafutás után vonult nyugalomba. Diákok százainak az életében vált meghatározó személyiséggé. Magyartanárként, három osztály osztályfőnökeként mindig magyarságukra büszke, szülőföldjüket megbecsülő, a tudást értékelő, öntudatos és emberséges fiatalokat nevelt tanítványaiból – határtalan szeretettel, végtelen türelemmel és odaadással, örök példaként szolgáló emberi tartással. Tanítványai megszámlálhatatlan versenyen értek el kiváló eredményeket, járási, megyei, magyarországi és Kárpát-medencei vetélkedők, helyesírási, szépkiejtési és szavalóversenyek díjait szerezték meg, s bárhová vitte is őket később az élet, becsülettel megállják a helyüket. De Zsuzsa nénit a kollégák szeretete és tisztelete is övezi: szakmai tudása, végtelen kedvessége, segítőkészsége, bölcsessége mindannyiunk számára követendő például szolgál. Mindezekért elmondhatjuk: az Év Tanára díjat egy kiváló Tanár, egy kivételes Ember vette át dr. Nagy Istvántól.

Belovics Alexandra ugyancsak most vehette át az Év Diákja díjat nem mindennapi teljesítményéért: minden évet kitűnő eredménnyel, dicsérő oklevéllel zárt, de az elmúlt tanév végén harmadikos gimnazistaként a bizonyítványában minden tantárgyból 12-es érdemjegy szerepelt. A 12 pontos osztályozás bevezetése óta a gimnáziumban ő az első, akinek ilyen eredményt sikerült elérnie. Emellett számos dobogós helyezést ért el: matematikából, magyar nyelvből, kémiából, fizikából és más tantárgyakból, hazai és magyarországi versenyeken egyaránt. Reméljük, sok szép siker vár még rá a jövőben is.

A díjátadást megható műsor követte, amelyből kiderült: Zsuzsa nénit minden diák szívből szereti és sosem felejti el, de minden kollégája is tiszteli és szereti. A VII.-es gimnazisták – az utolsó olyan évfolyam, akiket Zsuzsa néni még tanított – versben és dalban vallottak magyarságtudatukról, a szülőföldről, az összetartozásról, azokról az értékekről, amelyek a Tanárnő számára mindig is munkája központi értékei voltak. A IV. osztályosok azon diákok képviseletében adtak elő egy dalt a szeretetről, akik nem voltak ugyan tanítványai, de számtalan emléket őriznek a mindenkihez kedves Zsuzsa néniről. Őket követték a „meglepetés-vendégek”: a Tanárnő három kibocsátott osztályának képviselői. A gimnázium legelső végzősei nevében Lechner (Makai) Ilona, a Rákóczi-főiskola tanára idézte fel szeretettel és hálával, meghatottan az emlékeiket, meghatározó élményeiket, s vele együtt köszöntötte egykori osztályfőnöküket Szolnoki Erzsébet és Tóth Tímea. A következő generációt Túri László történelemtanár képviselte, aki saját gondolatai mellett felolvasta egykori osztálytársa, Laskoti Zoltán lelkész ez alkalomra írt levelét is. A legfiatalabbak, az idei végzősök nevében pedig elérzékenyülve köszöntötte az osztályfőnököt Kacsanovszki Nikolett főiskolai hallgató és Jaró Klaudia.

A műsor végén a tanári kórus énekelte el – fájó szívvel tudomásul véve, hogy a legkedvesebb kolléga nem lesz köztünk a mindennapokban – Horkay Zsuzsanna egyik kedvelt dalát, az „Egy csepp emberség”-et. Búcsúzóul Gogola Zoltán tanár úrnak a gimnáziumot ábrázoló festményét nyújtottuk át, emlékeztetőül az itt töltött évekre. Reméljük, sokszor ellátogat majd ezentúl is a gimnáziumba.

Végezetül maga az ünnepelt szólt az őt köszöntőkhöz, megköszönve a neki szánt műsort, de úgy, ahogyan azt csak Ő tudja: azt hiszem, mindnyájan kicsit jobb embernek éreztük magunkat a szavait hallgatva.

A díjátadó ünnepség „krónikája” ennyinél többet nem tükrözhet: de aki ott volt ezen az emlékezetes napon, olyan érzésekkel lett gazdagabb, amelyeket sosem felejt el. Mint ahogy a mi Zsuzsa néninket, a mi Zsuzsánkat sem, soha...

Riskó Márta

Megosztás